Cseh Katalin: Tanerőtlen

Cím: Tanerőtlen Szerző: Cseh Katalin Szerkesztő: Zsigmond Júlia Illusztrátor Szucher Ágnes ISBN13: 9789731652238 ISBN10: 973165223X Kiadó: Koinónia Kiadó Megjelenés dátuma: 2019. augusztus 08 Kötéstípus: Keménykötés Terjedelem: 152 oldal, 140 x 215 x 1 mm Súly: 324 g Listaár: 2500 Ft (áfával) Kedvezmény(ek): 20 % A kedvezmény csak az Értesítés a kedvenc témákról hírlevelünk címzettjeinek rendeléseire érvényes. Kattintson ide, ha még nincs feliratkozva! Beszerezhetőség: Készleten van. A délelőtt 11 h-ig elküldött rendelést következő munkanapra, az azután leadottat a második munkanapra szállítjuk. Nyelv: magyar Témakör: Szerzői verseskötetek   Kosárba teszek példányt

Rövid leírás:

Egy pedagógusi életpálya emlékei, élményei sűrűsödnek Cseh Katalin Tanerőtlen című kötetének fő versciklusában, a kötetben ezen kívül még két ciklus – a Lila közérzet és a Csönd és Isten – kapott helyet. A főként gyermekirodalmi szerzőként ismert Cseh Katalin ezúttal elsősorban a felnőtteket kívánja megszólítani verseivel – nem csak a pedagógusokat, hanem mindnyájunkat, akik életünk valamely szakaszában így vagy úgy (akár diákként, szülőként, munkatársként) kapcsolatba kerülünk velük. A kötet zömét képező, a Tanerőtlen versciklushoz tartozó művekben a költő a tanári élet, a tanári munka tapasztalatait, élményeit, humoros és keserű emlékeit, pillanatképeit sűrítette verssé. Cseh Katalin versei úgynevezett „érzékenyítő” szövegek, az irodalom eszközeivel világítanak rá arra: ezen hivatás gyakorlásához nemcsak tudásra van szükség, hanem nagyfokú empátiára, önzetlenségre, odaadásra. A kötet második, Lila közérzet című versciklusában az élet különböző vetületei, fény- illetve árnyoldalai jelennek meg: szerelem, elhidegülés, anyaság, hiányérzetek, kételyek, örömök, ballépések, kötődések. A harmadik, egyben utolsó versciklus címe: Csönd és Isten. Cseh Katalin istenes verseinek központi témái a bűn, a kegyelem, a lélek útkeresése, a modern ember világba vetettségének szorongató érzése, a halandó ember és a halhatatlan Isten egymástól való távolodása, illetve egymáshoz való közeledése. A három versciklus között a költő finom humorral teremt kapcsolatot, a záró versciklusban ismét visszautalva az első rész „tanár- és ember-lét” sajátos kérdéseire. Erre a humoros átvezetésre egy példa: „Isten a végén becsukja a naplót / megigazítja félrecsúszott nyakkendőjét / komor tekintete végigpásztáz rajtunk / majd szó nélkül sietős léptekkel távozik”.