Csörsz Rumen István, Küllős Imola: Közköltészet 3/B. Közerkölcs és egyéni sors

Cím: Közköltészet 3/B. Közerkölcs és egyéni sors Sorozatcím: Régi Magyar Költők Tára, XVIII. század Szerkesztő: Csörsz Rumen István, Küllős Imola ISBN13: 9789639671508 ISBN10: 9639671509 Kiadás sorszáma: 1 Kiadó: Universitas Kiadó Megjelenés dátuma: 2015. június 24 Kötetek száma: 1 Kötéstípus: Keménykötés Terjedelem: 600 oldal, 170 x 242 x 38 mm Súly: 1074 g Listaár: 3990 Ft (áfával) Kedvezmény(ek): 20 % A kedvezmény csak az Értesítés a kedvenc témákról hírlevelünk címzettjeinek rendeléseire érvényes. Kattintson ide, ha még nincs feliratkozva! Beszerezhetőség: Készleten van. A délelőtt 11 h-ig elküldött rendelést következő munkanapra, az azután leadottat a második munkanapra szállítjuk. Nyelv: magyar Témakör: Irodalomtörténet Líra A 18. század magyar történelme   Kosárba teszek példányt

Rövid leírás:

A Régi Magyar Költők Tára 18. századi sorozatának e kötete csaknem 250 verset(188 szövegcsalád) tartalmaz, a jegyzetekben összesen 955 variáns adatai szerepelnek. A túlnyomórészt kiadatlan szövegek most jelennek meg először kritikai kiadásban.

Hosszú leírás:

A XVIII. századi magyar közköltészet új kötete a kis közösségekre, majd a családi és egyéni életsorsokra szűkíti a látómezőt. Nyomon követhetjük a hagyományos, „ősinek” tartott rendi viszonyok felbomlását, a polgárosodáshoz vezető lassú átalakulást s az ezekkel együtt járó morális-etikai válságot, amely a közköltészetben olykor filozofikus, nem egyszer pedig szatirikus visszhangot váltott ki. A divatot és a karrierizmust gúnyoló dalok nyers humora mellett a kötetre sokkal jellemzőbb a panaszos, reménytelenséget tükröző hangnem. Az egyéni sorsról szóló keservesek, panaszdalok a magyar líra egyik leggazdagabb forrásvidékét jelentik e korszakból – az elégiáktól a fohászokig, a csaknem írástudatlan, kivégzését váró falusi katonaszökevény rabénekétől az értelmiség körében terjedő moralizáló versekig. Az egyéni sors árnyoldalait (irigyek általi zaklatás, életkori és családi gondok, a szerencse forgandósága, bujdosás, rabság stb.) topikus keretek között, antik és bibliai mintákat követve, de rendkívül változatosan, saját élettapasztalataik nyomán verselték meg az ismeretlen költők. Egyrészt a továbbélő XVII. századi szövegek és a nyomukban születő új alkotások lettek a műfaj legfőbb hordozói, különösen Erdélyben, a főúri-köznemesi kéziratokban. Másrészt az 1770-es évektől utat talált a közköltészetbe egy „korszerű” életérzés: az érzékenység irodalmi-habituális nyelve is. E mozgalmas és változó korszakban átalakultak az érzelmek kinyilvánításának fórumai, s átrajzolódott a közösségi és magánszféra határa. A sérülékenyebb, magánéletét jobban védő személyiség a versekben gyakran kerül összeütközésbe a rossz nyelvekkel, az irigyekkel, a hamis barátokkal, a besúgókkal és az udvari-társadalmi riválisokkal. A vénlány, a gondterhelt feleség, az idős vagy magányos ember sem csupán a gúny céltáblája a közköltészetben, hiszen sorsuk együtt érző dalokat-verseket is ihletett. A panaszdalok rangját jelzi, hogy megörökítőik közt találjuk Csokonai Vitéz Mihályt, Verseghy Ferencet és Kreskay Imrét is. A kötetet Csörsz Rumen István és Küllős Imola rendezte sajtó alá több száz kézirat, ponyva és egyéb kiadvány anyagából. Csaknem 250 verset főszövegben is olvashatunk (188 szövegcsalád), a jegyzetekben összesen 955 variáns adatai szerepelnek. A versek „életrajzán”, variálódásuk dokumentumain túl az irodalmi és népköltészeti kapcsolatokról is sok újdonságot megtudhat az Olvasó. A jegyzeteket 45 egykorú kotta egészíti ki, hiszen az itt közreadott versek jó részét éneklésre szánták. A reprezentatív válogatás új lehetőséget és kiindulást teremt ahhoz, hogy a magyar közköltészet egyik legmívesebb rétege méltó helyet találjon az irodalomtörténetben.