Teszt szöveg | ||
Az ön kosara üres.
2=1 Házas Misszió
AcadeMe Publishing
Apologetica Könyvkiadó
Caeta Könyvkiadó
Danica Könyvkiadó
DE Magyarország a középkori Európában Kutatócsoport
Debreceni Egyetem Történelmi Intézet
Design Media Publishing
Egely
Erawan
Erdély Történeti Alapítvány
Fátyol Kiadó
Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete
Filmtett Egyesület
Hermeneutikai Kutatóközpont
Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány
JEL Könyvkiadó
JEL-Odigitria Kiadó
JEL-Sarutlan Kármelita Nővérek Magyarszék
JEL-Sarutlan Kármelita Nővérek Rendje, Marosszentgyörgy
Jézus Kistestvérei Női Szerzetes Közösség
Koinónia Kiadó
Lectum Kiadó 2008-ig
Magyar Képzőművészeti Egyetem
Martinus Kiadó
Maximus Kiadó
Napkelet Bölcseleti Iskola
Oander
Ős-Kép Kiadó
OSKAR Kiadó
Projectograph Kiadó
Prospero
Quintus Kiadó
Rézbong Kiadó
Sarutlan Kármelita Nővérek
Savaria exkluzív kiadványok
Savaria University Press
Szegedi Középkorász Műhely
Új Város Alapítvány
Universitas Kiadó
Zsaka Design
Miért becsült az ár?
Az ár azért becsült, mert a rendelés pillanatában nem lehet pontosan tudni, hogy a beérkezéskor milyen lesz a Forint árfolyama az adott termék eredeti devizájához képest. Ha a Forint romlana, kissé többet, ha javulna, kissé kevesebbet kell majd fizetnie.
Miért nem adják meg egészen pontosan a beszerzés időigényét?
A beszerzés időigényét az eddigi tapasztalatokra alapozva adjuk meg. Azért becsült, mert a terméket külföldről hozzuk be, így a kiadó kiszolgálásának pillanatnyi gyorsaságától is függ A megadottnál gyorsabb és lassabb szállítás is elképzelhető, de mindent megteszünk, hogy Ön a lehető leghamarabb jusson hozzá a termékhez.
|
Hosszú leírás:
Kedves gyerekek! Mivel jók vagytok, elmondok nektek egy mesét. Egyszer volt, hol nem holt, ahol a bárokban reggelente a venetói Conegliano Valdobbiadene DOCG Prosecco Frizzante/Tranquillo meg a lombard Franciacorta/Franciacürta Satèn DOCG békésen megfértek egymással, ott áll egy szigetekre épült város, Velence. (Ejnye! Nem Azkaban.) Hálátlan lakóiról fogok nektek ma este regélni, akik méltatlanul megfeledkeztek egy királyhoz köthető italról. (Nem! Nem Lord Voldemort. Ha még egyszer belekotyogtok, azonnal befejezem mondandómat.) 1415-ben Perpignanban két velencés jelent meg, Wilhelm von Knöringen és kancellárja (Ulrich Kässler) kíséretében. Az utóbbiak Zsigmond magyar uralkodó ellenfelét, IV. (Ürestarisznyájú) Frigyes osztrák/tiroli herceget képviselték. A megátalkodott digók titokban mérget vittek magukkal a Luxemburgi kiiktatására. A toxint Konstanzban állíttatták elő, egy helyi patikárius szakértelmére bízva a dolgot. Szerencsére, koronás főnk egyik hívét előre figyelmeztették a fondorlatról. Az orvgyilkosok így hoppon maradtak. (Igen! Jól vettétek észre, mint Draco Malfoy, de ne szóljatok közbe, hiszen ez sokkal érdekesebb, mint a Harry Potter.) Miután a fentieket megtudtam – köszönjétek Eberhard Windecke bácsinak – rájöttem, ez lehetett ez első a spritz veneziano. Etimológiailag alátámasztva kijelentésemet elég a két velenceire, a spritz szó apropóján Konstanzra gondolnunk. (Már mondtam! Legyetek csöndben! Azért nem perpignani, mert NEM!!!) Az idők folyamán a mérget a magában ihatatlan aperollal pótolták. Meggyőződésem szerint a frissítőt valójában spritz di Sigismondónak kellene nevezni. A helyi erőknek engedményként lehetne Sigi, a bohókásan kifinomultabbaknak Luxi. Sajnos a lagúnák városában, mi több, a korai globalizmus okán az egész világon, spritzként rendelik. Ráadásul a barista nem ekképpen puhatolódzik: Tipo ungherese/magiaro? Tipo di Pippo? Hanem múltunkat semmibe vevő, emiatt fájdalmasan csengő szavakat hallhat szomjas honfitársunk. Imigyen. Con aperol? Con martini? Con martini bitter? Con prosecco? Con vino bianco? Kedves gyerekek! Ez a könyv arról szól, miért nem Luxemburgi Zsigmond lett az itóka keresztapja. Ennek ellenére, vagy éppen emiatt, amikor nagyok lesztek, menjetek el Velencébe. Az első szimpatikusnak tűnő bárban kérjetek belőle egyet. Az ötödiknél már megértitek: in spritz veritas, de sohasem in spritz efferitas. Igazatok van! A mese, mese, meskete végén mind gondolába ültek, majd leereszkedtek a Canal Grandén. Csaptak olyan lakomát, hogy a Rialtotól a Lídóig folyt a sárga lé. (Nem! A roxforti kulcs- és háztájőrzők nem ültek a csónakokban.)
Weboldalunkon cookie-kat (sütiket) használunk, melyek célja, hogy teljesebb körű szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. Tudjon meg többet Elfogadom